Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Szabin csepp védőoltás

2010.10.19
(másnéven: gyermekparalízis, poliomyelitis anterior acuta, Heine-Medin-kór)

A poliomyelitis-szindróma jellegzetes, vírusok által okozott tünetegyüttes, amelynek lényege, hogy a gerincvelőben elhelyezkedő mozgató idegsejtek elpusztulnak. Korábban a poliovírus okozta gyermekbénulás (Heine-Medin-kór) járványos formában fordult elő, a járványos betegségek egyik legrettegettebb képviselője volt. A kötelező védőoltások bevezetése következtében Európában napjainkban ez a fertőzés már nem fordul elő. Egyéb vírusok okozta hasonló betegség megjelenése szórványos.

Okok

A járványos gyermekbénulás kórokozója a poliovírus 1-es, 2-es és 3-as típusai.
A fertőzés forrása a tünetmentes vírusürítő, valamint a beteg ember. Főként a széklet útján (ún. enterális úton), kisebb mértékben cseppfertőzéssel terjed, közvetlen érintkezéssel, fertőzött élelmiszerek, tárgyak és szennyvíz közvetítésével.
A lappangási idő igen széles skálán változik: 3-35 nap, általában 7-14 nap.

A beteg addig fertőzőképes, amíg a kórokozó a széklettel és a torokváladékkal ürül. A vírus a torokváladékkal a fertőzést követő 3. naptól kb. a 10. napig, a széklettel a 3. naptól kb. 4 héten át ürül.

Tünetek, kórlefolyás

A poliovírus-fertőzések túlnyomó többségükben tünetmentesek maradnak. A megbetegedéssel járó fertőzések igen nagy része egészen enyhe, ún. abortív formában zajlik le 1-3 nap alatt, enyhe bél- vagy légúti huruttal, fejfájással. Amennyiben a bevezető szakasz után a klinikai tünetek nem szűnnek meg, 2-3 napos láztalan intervallum után kifejlődik a bénulást megelőző (preparalitikus) szak az agyhártya érintettségét mutató tünetekkel (láz, fejfájás, hányás, gerincfájdalmak, aluszékonyság vagy nyugtalanság). Ha a betegség továbbfejlődik, megjelennek a bénulások (paralitikus szakasz). Rendszerint erős izzadás, izomgyengeség és izomfájdalmak vezetik a bénulásos szakot, de előfordulhat, hogy a rövid bevezető szakasz után hirtelen kifejlődő bénulás az első észlelt tünete a betegségnek. A bénulás petyhüdt típusú, rendszerint aszimmetrikus. A bénulások leggyakrabban az alsó végtagok törzshöz közelebbi izmait érintik, de egyetlen izomcsoportra is lokalizálódhatnak. Néhány napig előrehaladhat a folyamat, ennek során a légzőizmok is érintettek lehetnek. A vírus által megtámadott idegsejtek által beidegzett izomrostok bénulása ugyan maradandó, a betegség lezajlása után a bénulások sokszor mégis javulhatnak; ennek magyarázata az, hogy a gyulladás idején nyomás alá került, ám élő idegsejtek a gyulladás elmúltával visszanyerik működésüket. Amennyiben egy izomcsoportot ellátó valamennyi idegsejt elpusztult, a bénulás maradandó. Az érintett izomcsoport fokozatosan sorvad, évek alatt súlyos torzulások alakulhatnak ki.

Kezelés
A vírus ellen nem rendelkezünk hatékony kezeléssel, ezért is van döntő jelentősége a megelőzésnek, vagyis a védőoltásnak.
Korábban, a súlyos betegségek előfordulása idején kulcsfontosságú kérdés volt a gépi lélegeztetés biztosítása - ezen múlhatott a beteg életben maradása a légzőizmok érintettsége esetén.
Ma is élnek közöttünk olyan maradandó bénulással élő betegek, akik vagy járványban betegedtek meg, vagy az oltáshoz kapcsolhatóan fertőződtek a poliomyelitis vírusával. Életükben fontos szerepe van a mozgásszervi rehabilitáció minden részterületének.

Amennyiben petyhüdt bénulás fordul elő egy betegnél ma Magyarországon, olyan központban vizsgálják ki és kezelik, ahol biztonsággal kizárható a járványos gyermekbénulás kórokozója.

Megelőzés
A gyermekbénulás elleni immunizálást 3 hónapos korban inaktivált poliovírus-vakcinával, majd 4, 5, 15 hónapos, valamint 3 és 6 éves korban élő poliovírus-vakcinával kell végezni.
Magyarországon 1957 júliusában, a hazai legnagyobb járvány kellős közepén vezették be a gyermekbénulás elleni védőoltásokat az injekcióban beadható, mindhárom vírustípust inaktivált formában tartalmazó ún. Salk-vakcinával. Ezek a védőoltások 1958-ban és 1959-ben folytatódtak, ennek ellenére 1959-ben egy újabb járvány alakult ki. Ez egyértelművé tette, hogy ezek az inaktivált vakcinák nem keltettek olyan fokú immunitást, mely a járvány megelőzéséhez elegendő lett volna.

Azon tapasztalatok alapján, melyeket a Sabin-féle élő vakcina tömegméretű használatával szereztek a Szovjetunió egyes tagállamaiban, a magyar szakemberek ezen oltóanyag használata mellett döntöttek. Az első Sabin-vakcinával végzett országos oltásokra 1959-ben került sor, melyet követően 1991-ig minden évben az év meghatározott hónapjaiban a 2-38 hónapos korú gyermekeket ezzel az oltóanyaggal oltották. 1992-től változott az oltási rend: a korábban kampányoltások keretében végzett oltásokat folyamatos oltás keretében olyan oltóanyaggal végzett oltások váltották fel, melyek mindhárom vírust élő formában tartalmazzák. Az oltással összefüggő poliomyelitis elkerülése céljából egy emelt hatékonyságú Salk-vakcina (3 hónapos korban) majd az élővírus-tartalmú vakcina kombinált használatára tértek át (4, 5, 15 hónapos, 3 és 6 éves korban). Amióta ez az oltási rend működik, az oltással összefüggésbe hozható megbetegedés sem fordult elő. Elmondható tehát, hogy igen nagy biztonsággal, hatékonyan oltunk egy nagyon súlyos betegség ellen.

Járványos gyermekbénulás (poliomyelitis epidemica, ejtsd: „poliomielitisz epidemika”)

A poliovírust a tünetmentes ürítő vagy beteg terjeszti. Széklettel szennyezett tárgyak (étel, ital) révén vihető át.
A betegség legtöbbször tünetmentes vagy enyhe légúti és emésztőszervi tünetekkel zajlik. A bénulásos forma újabb lázkiugrást követően, agyhártyagyulladással és változó kiterjedésű izomgyengeséggel, majd izombénulással jár. A bénulás egy izmot is érinthet, de akár nyaktól lefelé minden mozgató idegre kiterjedve légzésbénulást is okozhat

Együttesen beadott oltások

Az "ajánlott" oltások jelenlegi menetrendje olyan zsúfolt, hogy az orvosok egyetlen vizsgálat alatt több különböző oltást adnak be, aminek gyakran katasztrofális a következménye. Az alábbiakban olvasható beszámolók azokról az oltási reakciókról és szövődményekről szólnak, amelyek több oltás egy időben történő beadása után jelentkeztek. A tudósítások a Thinktwice Global Vaccine Institute napi e-mailjei közül származnak.

"Kisfiam megkapta a DTaP-t és 'a Prevnart. Másnap délelőtt hét görcsrohama volt. Falfehér lett és merev, rángatózó, karjai megfeszültek. A szeme kimeredt és nem lélegzett. Korábban [az oltásokat megelőzően] már tudta mondani, hogy mama, apa. Most csak gügyög. A vizsgálatok szerint minden téren súlyos lemaradásai vannak.

"Kisfiamnak öt görcsrohama volt azután, hogy egyszerre adták be neki a DTaP-, Hib- és MMR-oltásokat. Akkor éppen beteg volt. Ennek ellenére beadták neki az oltásokat, azt mondták, nem számít. Mit tehettem?"

"Miután a kisfiam megkapta a DiPerTe-, a polio-, a Hib és a hepatitis-B-oltásokat, köhögni kezdett, majd tüdőgyulladást és fülfertőzést kapott. Ez a »fülfertőzés« majdnem hat hétig tartott."

"Lányom remekül érezte magát, amíg meg nem kapta a második Hib- és DiTe-oltásokat. Ezután megbetegedett, és nem tudott semmit megfogni. Az öt hónapos korában nagyon élénk és szociális kisbaba hét hónapos korára zárkózott, csendes gyermekké vált, és minden vizsgálati eredménye rossz lett."

"Mielőtt elhagytam az országot, megkaptam néhány oltást (MMR, hepatitis A, hepatitis B és sárgaláz). Nagyon hevesen reagáltam rájuk. Még most is minden nap szenvedek a mellékhatásoktól: fáradtság, ízületi fájdalom, nyugtalanság és kognitív zavar."

"Miután kisbabám megkapta a hat hónapos korban esedékes oltásokat (DTaP, a Sabin-cseppek és Hib), az ügyeletes orvos diagnózisa szerint lázrohama volt. Az azelőtt teljesen egészséges gyermekről három nap múlva az orvos azt mondta, streptococcus okozta tüdőgyulladása van. Amikor nem alszik, vonaglik és úgy sír, mintha fájdalmai lennének."

"Kisfiam koraszülött volt, 2120 g-mal született. Két hónapos korában az ellenőrző vizsgálaton azt mondta az ápolónő, hogy a gyermeknek meg kell kapnia az oltásokat.

Vitatkoztam vele, de ő négy oltást adott be egyszerre. Soha nem fogom elfelejteni a sikítását. Nem telt el 24 óra, és meghalt - és engem vádoltak a halálával!"

„Normális, egészséges egyéves lányom megkapta a hepatitis B, a polio és a himlő elleni oltásokat. Másnap két órán keresztül hányt. Teljesen letargikus lett, végül az intenzív osztályon kötöttünk ki, ahol infúziót kapott, 'hogy életben maradjon. Az orvosi személyzet minden tagja azt mondta, ez nem az oltás következménye. Mit gondolnak erről?"

Hosszú távú hatások

Kevés komoly kísérletet végeztek annak megállapítására, milyen hosszú távú hatásai vannak az egészséges csecsemők szervezetébe injekciózott idegen fehérjéknek és mérgező anyagoknak. Tény, hogy a kutatók csak most kezdenek felfigyelni arra, milyen lehetséges összefüggések állnak fenn az oltások, az autoimmun betegségek és az idegrendszeri betegségek (Úgymint sclerosis multiplex, agyszélhűdés, GuillainBarré-szindróma, rák és AIDS) között. Dr. Richard Moskowitz orvoskutató például arra a következtetésre jutott, hogy az oltás természetellenes folyamata a testben lassú vírusok kialakulásához vezethet. Ezek okozhatják "napjaink sokkal kevésbé gyógyítható krónikus betegségeit" Megjegyezte továbbá, hogy "ezek a bántalmak sokkal súlyosabbak, mint az eredeti betegség, mert a szervezet mélyebb struktúráit [és] több életfontosságú szervet érintenek" Más kutatók felismerték, hogy "az oltások csökkentik a szervezet ellenálló képességét". Felhívják a figyelmünket "az oltás következtében kialakuló, általánosan elterjedt és fel nem ismert, immunrendszert érintő rendellenességek eshetőségére". Hozzá teszik, hogy ez a hatás gyakran késleltetett, indirekt és álcázott, valódi természete ritkán felismerhető.

Az immunrendszer

Több kutató megállapította, hogy az oltások csak "rászedik" a szervezetet, és így az immunrendszerben általában működő sok összetett és egyesített stratégia közül csak egyre (antitestek termelésére) összpontosít. A természetes módon megkapott betegségek az immunrendszer védőbástyáinak egész sorával találkoznak. De amikor az oltás vírusát közvetlenül a gyermek véráramába injekciózzák, az eljut a test összes fontos szövetébe és szervébe, anékül, hogy a szervezetnek lehetősége lenne a teljes immunválaszra. Az antitesteket (T limfociták), amelyek válaszolnak az oltásban lévő behatoló kórokozókra, lefoglalják ezek a kórokozók, és már nem képesek a gyermek egészsége elleni más veszélyekre reagálni.

Kutatások bizonyítják, hogy egy kisbaba kialakulatlan immunrendszerét erősítik és fejlesztik a természetes fertőzésekre adott válaszok. Ha a csecsemő a környezetben lévő vírusokkal és baktériumokkal találkozik, az immunrendszer 

fejlődése valószínűleg normális módon zajlik. Ha azonban a fejletlen immunrendszert arra kényszerítik, hogy a közvetlenül a testbe injekciózott oltások záporára válaszoljon, kikerülve az immunrendszer külső védekező rendszerét, ez elnyomja az immunrendszer belső védekező mechanizmusait. Ha a természetes immunitást korlátozzák és az immunrendszer kénytelen természetellenes módon működni, kérdésessé válik, hogy képes lesz-e megvédeni a gyermeket élete során.

Az immunrendszernek az a rendeltetése, hogy segítse a szervezetet "önmaga" és minden más, azaz a számára idegen és potenciálisan veszélyes dolgok megkülönböztetésében. Természetes körülmények között az immunrendszer megtámadja és ártalmatlanítja az ellenséges kórokozókat. De a testbe injekciózott idegen vírusok egyesülnek az egészséges sejtekkel, és ezekkel együtt folytatják a szaporodást. Ez valószínűleg összezavarja az immunrendszert, amely nem tudj már megkülönböztetni a szervezeten belüli káros és ártalmatlan viszonyokat. Az immunrendszer, ilyen körülmények között várhatóan vagy saját sejtjei ellen támad (autoimmun betegség), vagy figyelmen kívül hagy minden vészjelzést (rák).

Patológiai vizsgálatok során összehasonlították a kevésbé oltott országokból származó felnőttek és az USA-ban élő felnőttek csecsemőmirigyét (amely a védekező T sejtek terme- léséért felelős). A kutatók azt találták, hogy az USA-ban a csecsemőmirigy a pubertáskor után elkezd visszafejlődni. A kevéssé oltott országokban élő felnőttek csecsemőmirigyénél minimális gyengülést találtak. A csecsemőmirigy rendellenességeit számos autoimmun és daganatképző betegséggel hozzák összefüggésbe, (például a rák különböző fajtái, leukémia, lupus erythematosus és rheumatoid arthritis). Egyes kutatók a széles körben elterjedt, kötelező gyermekkori oltási programot teszik felelőssé ezért a helyzetért.

Genetikai változások

A polio oltás majomvese sejtkultúrát és borjúszérumot tartalmaz. Más oltásokat csirkeembrióban állítanak elő. A majomvese, a borjúszérum és a csirkeembrió idegen fehérjéket tartalmaznak, állati sejtekben előállított biológiai anyagot. Mivel közvetlenül a véráramba injekciózzák őket, képesek megváltoztatni az ember genetikai szerkezetét.

A vírusok (és a vírust tartalmazó oltóanyagok) genetikai kódokat visznek át egyik vírusgazdától a másikig. Mivel egy idegen szervezet tiszta genetikai anyagát (DNS és RNS) tartalmazzák, az emberi szervezetbe injekciózva, az új genetikai anyag beépül a megtámadott sejtekbe. Az orvosi szakirodalomban sokan megerősítik, hogy a vírusok működése genetikai változásokat okoz a velük nem rokon szervezetekben. Az 1950-es években Barbara McClintock, amerikai genetikus mozgékony genetikai elemekről írt: "ugró génekről". Az 1960-as években a Stanford University genetikai tanszékéről Joshua Lederberg arról értesítette a tudományos világot, hogy "az élő vírusok ... genetikai üzenetek, amelyeket az emberi sejtek programozására használnak". Véleménye szerint "a tömeges immunizálási kampányok során az élő vírusok használatával nagymértékű biológiai mérnöki munkát végzünk".

Nem ismert, hogy milyen hosszú távú hatással jár a genetikai kódok és az emberi szervezet finomszerkezetének megváltoztatása. Az idegen genetikai anyag emberi testbe történő fizikai behatolásának mégis azonnali hatása lehet az immunrendszer állandó gyengítése, az autoimmun betegségek új korszakának elindítása. Egyes kutatások szerint például vírusos fertőzések okozhatják a pszichotikus zavarokat. A skizofrénia előfordulása gyakoribb a korábbi évekhez képest, és a vizsgálatok azt mutatják, hogy ténylegesen az összes eset mintegy harmada autoimmun természetű. Néhány szaktekintély a gyermekkori védőoltási programot hozza összefüggésbe ezzel.

Fejlődési rendellenességek

Az orvostörténész, dr. Harris L. Coulter szerint "a család és a társadalom egyaránt annak az oltási programnak az áldozatai, amelyet a törvényhozó hatalom erőltet rájuk. Az orvostársadalom és az egészségügyi szervezetek túlságosan befolyásolják a törvényhozó testületeket." A háború utáni amerikai generáció egésze attól szenved, amit ő "agyvelőgyulladás utáni szindrómának" hív, ezen a néven definiálva az oltások okozta rendellenességeket. Állításainak alátámasztására Coulter rámutatott, hogy az oltások hosszú távú hatásai többeket érintenek, mint képzelnénk. Az oltás okozta rendellenességek azonban gyakran különböző neveken "álcázzák" magukat: autizmus, dyslexia, tanulási nehézség, epilepszia, szellemi visszamaradottság, hiperaktivitás és minimális agyi funkciózavar, hogy csak néhányat említsünk. A fiatalkori bűnözés, az erőszakos bűncselekmények és a kábítószerrel való visszaélések példátlan növekedése, az amerikai iskolarendszer összeomlása, amely képtelen megküzdeni az értelmi és érzelmi hiányosságokkal küszködő diákok 20-25%-ával, olyan tünetek, amelyek szintén az oltásoknak tulajdoníthatók.

Gyakran az agyvelőgyulladás vagy az agy más területét érintő gyulladás okozza a fejlődési rendellenességeket és az egyéb, fent említett betegségeket. A gyakorló orvosok tudják, hogy az agyvelőgyulladás oka lehet súlyos fejsérülés, súlyos égési sérülés, valamely fertőző betegség, vagy azok az oltások, amelyeket e betegségek ellen adnak - ez az oltás utáni (postvaccinalis) agyvelőgyulladás. Napjainkban az agyvelőgyulladás legfőbb oka az USA-ban és más iparosodott országokban úgyszintén a gyermekkori védőoltási program. Az oltást követő agyvelőgyulladás tünetei megegyeznek a más okra visszavezethető agyvelőgyulladás tüneteivel. Mivel az agyvelőgyulladás az idegrendszer bármely részét megtámadhatja, bármilyen lehetséges fizikai, szellemi és a személyiségben történő változás, illetve ezek kombinációja előfordulhat.

Az oltás utáni agyvelőgyulladást követő boncolások azt mutatják, hogy az agytörzs és a gerincvelő myelinje csökkent és károsodott. A myelin az elektromos vezeték szigetelőjéhez hasonlóan borítja be és védi az idegeket. Myelin nélkül az idegi impulzusok rövidre záródnak, és az idegrendszer fejletlen és kialakulatlan marad.

Az idegrendszer károsodását okozó oltás utáni agyvelőgyulladás nem jár törvényszerűen szemmel látható oltási reakciókkal. Az agykárosodás foka és az agyvelőgyulladás megnyilvánulásának súlyossága között nincs szoros összefüggés. Más szóval, az oltásra adott nehezen megfogható és gyakran észre sem vett reakciók (úgymint hőemelkedés, nyugtalanság, álmosság) az agyvelőgyulladás jelei lehetnek, és gyakran azok is, melyek hónapokkal vagy akár évekkel később súlyos idegrendszeri szövődményeket okozhatnak.

Most nézzünk meg néhány jellemző rendellenességet, amely az oltás utáni agyvelőgyulladásnak tulajdonítható.

Autizmus

1943-ban Leo Kanner, az ismert pszichiáter bejelentette, hogy egy új mentális rendellenesség tizenegy esetét fedezte fel. Véleménye szerint "a betegség feltűnően és egyedülálló módon különbözik minden eddig ismert megbetegedéstő1. Ez a betegség hamarosan autizmus néven vált ismertté. (Az autizmus az agykárosodás egy fajtája. Az ettől szenvedő gyermekek gyakran szellemileg visszamaradottak, némák, és nem válaszolnak az emberi kommunikációra-.) Az autizmus első esetei azután alakultak ki az USA-ban, hogy a szamárköhögés elleni immunizáció egyre elterjedtebb gyakorlattá vált. Az 1950-es és 1960-as évekre már az ország minden részében voltak szülők, akik autista gyermekeik számára segítséget kerestek. Az új betegségben szenvedő gyermekek növekvő száma félreérthetetlenül egybeesett a kötelező oltási programok ugyanezekben az években növekvő népszerűségével. Az 1980-as évek végére az autizmus évente több mint 4500 új esete fordult elő csak az Egyesült Államokban.

Az autizmus és a gyermekkori védőoltási program között összefüggések más országokban is megfigyelhetők. Japánban 1945-ben diagnosztizálták az első autista gyermeket. Amikor az Egyesült Államok befejezte a háborút és elfoglalta Japánt, bevezették a kötelező oltási programot. Ma a japán gyermekek között az autizmusnak évente több száz új esetét diagnosztizálják. Európa az 1950-es évektől használja a szamárköhögés oltóanyagát; az autizmus első esetei ugyanebben az évtizedben kezdtek megjelenni. Angliában a szamárköhögés oltást csak az 1950-es évek végén vezették be széles körben. Röviddel ezután, 1962-ben alakult meg az Autista Gyermekek Brit Nemzeti Társasága (National Society for Autistic Children in Britain).

Az autizmus első eseteinek megjelenésekor a kutatók tanácstalanul álltak az iskolázott családok körében született autista gyermekek magasabb aránya előtt. A szülők több mint 90%-a középiskolai végzettséggel rendelkezett. Az édesapák közel háromnegyede és az édesanyák fele egyetemet végzett. Közülük sokan értelmiségi pályán dolgoztak. Így hát a tudósok a felsőosztálybeli társadalmi rétegek genetikai tényezőivel próbálták összefüggésbe hozni az autizmust. Közben a pszichiáterek, nem tudván a betegség idegrendszeri alapjairól, pszichológiai magyarázatokat kerestek. Az édesanyákat érzelmeik elfojtásáért hibáztatták. Az 1970-es években az autizmus előfordulását tekintve kezdtek eltűnni a szociális és gazdasági különbségek. A kutatóknak ez is fejtörést okozott. Sokan egyszerűen arra következtettek, hogy a korábbi vizsgálatok tévesek voltak. A magyarázat azonban a következő: amikor a szamárköhögés elleni oltást bevezették, csak a gyermeküknek a legjobbat akaró értelmiségi szülők - akik megengedhették maguknak, hogy magánorvosuk legyen - voltak abban a helyzetben, hogy éljenek a legújabb orvosi módszerekkel. Abban az időben nem léteztek ingyenes oltások, a kötelező oltási programot még nem vezették be. De ahogy az oltási program erősödött, a különböző társadalmi - gazdasági helyzetű szülők gyermekei egyformán részesültek az oltásokban. Így hamarosan a családok minden fajtájában találtak autista gyermekeket, és lényegesen nagyobb számban, mint azt korábban bármikor is tapasztalták.

Az 1980-as és 1990-es években újra ugrásszerűen megemelkedett az autista esetek száma. Kaliforniában például 1988 óta 273%-os emelkedést tapasztaltak. Az Egyesült Államok Oktatási Minisztériuma 1991-től 1997-ig 556 %-os növekedést mutatott ki. Ma az USA egyes részein minden négyszázadik gyermek autista. Sok kutató az MMR-oltást tartja felelősnek - tudniillik ezt az oltást ebben az időszakban vezették be, s kezdtek nagy arányban oltani vele.

1998-ban a Lancetben jelent meg dr. Andrew Wakefield korszakalkotó tanulmánya, amely az autista tünetek kialakulását az MMR-oltással hozza kapcsolatba. Dr. Edward Yazbak nemrégiben végzett kutatásai is határozott összefüggést mutattak ki az MMR és az autizmus között. Egy további tanulmány szerint azoknak az édesanyáknak, akik megkapták az MMR-oltást és szoptatták gyermeküket, nagyobb valószínűséggel lett autista a gyermekük, ha a gyermek is megkapta az MMR-oltást. Végül 2000. április 6-án a Kongresszus összehívta a különböző szakembereket és az MMR-oltás miatt károsodott gyermekek szüleit, hogy megvizsgálják az MMR-oltás és az autizmus között fennálló összefüggést. Ez a hármas oltóanyag egyértelmű kiváltó oknak bizonyult (a tanúvallomások a következő internet címen olvashatók: www.thinktwice.com). Néhány hónappal később dr. Walter Schilling közzétette független kutatásának eredményeit arra a következtetésre jutva, hogy azoknál a gyermekeknél, akik minden ajánlott oltást megkapnak, "körülbelül tizennégyszer nagyobb a tanulási nehézségek valószínűsége és nyolcszor nagyobb a veszélye, hogy autisták lesznek", mint azoknál a gyermekeknél, akik soha nem kaptak oltást.

A Thinktwice Global Vaccine Institute számos beszámolót kap az MMR-autizmussal kapcsolatban. Néhány ezek közül:

"Amikor szép, egészséges, egyetlen kisfiunk 15 hónapos volt, megkapta a szokásos MMR-oltást. Négy nap múlva agyhártyagyulladás következtében majdnem meghalt.·Nem tudott beszélni, járni, enni, és nem látott. Magatartása leginkább az autistákéhoz volt hasonlítható."

„Az MMR-oltás előtt kisfiam rengeteg szót tudott. Most nagyon keveset beszél és mérsékelten autista. Ha visszafordíthatnánk az időt, megtenném, de most meg kell szoknom azt a gondolatot, hogy nem védtük meg; engedtük, hogy helyrehozhatatlanul megsérüljön."

"Fiam, aki most 10 éves, egészséges volt egészen a 16 hónapos korában beadott MMR-oltást követő kilencedik napig. Ekkor két lázrohama volt és kanyarókiütések jelentkeztek rajta, majd a következő héten elfelejtette azt a kevés szót is, melyeket addig tudott."

"Fiamon pontosan 14 nappal MMR-oltása után kanyaróhoz és mumpszhoz hasonló tünetek jelentkeztek. Most autistának diagnosztizálták. LGS-szindróma alakult ki nála és asztmája van. Fiam a reakció napjáig tökéletesen egészséges volt. Azon a napon megnémult, és azóta sem beszél."

"Miután fiam egyéves korában megkapta az MMR-oltást, megváltozott a fejlődése és a személyisége. Csak mered maga elé és semmit nem érzékel, még a kezemet sem, ha az arca előtt integetek. Személyisége leépült - megnémult és még mindig néma. Nagyon nehéz látni, hogy az egyetlen gyermekem elveszíti személyiségét és az élete leépül egy oltás miatt.

Hiperaktivitás vagy minimális agyi funkciózavar

Az 1950-es években az iskolás gyermekek körében gyorsan terjedt egy másik rendellenesség, amely az orvostudományban és az egészségügyi irodalomban nagyon előtérbe került: a hiperaktivitás (figyelemhiányos felfokozott aktivitás - ADHD). 1963-ban az Amerikai Közegészségügyi Intézet (U.S. Public Health Service) több tucat olyan tünetet sorolt fel, amely összefügg a hiperaktivitással, és nevét hivatalosan megváltoztatva "minimális agyi funkciózavarnak" (minimal brain dysfunction, MBD) nevezték el. Az 1970-es évek végére néhány vezető szaktekintély megfigyelte, hogy ez a rendellenesség a gyökere a gyermekkori magatartási problémák csaknem minden fajtájának, és hogy a gyermeknevelési tanácsadók körében a leggyakrabban diagnosztizált betegséggé vált. 1988-ban a journal of the A1nerican Medical Association elismerte, hogy a minimális agyi funkciózavar az általános iskolák jelentéseiben szereplő leggyakoribb rendellenesség lett, amely a gyermekpszichiátriai járóbeteg-rendelésen "az egyik legáltalánosabb probléma" Egyes iskolai körzetekben jelenleg a gyermekek 13%-a jár "gyógypedagógia osztályba". A minimális agyi funkciózavarban szenvedő gyermekek betegségét azonban gyakran nem veszik észre, és néhány kutató szerint az ilyen gyermekek számaránya valójában a 15-20%-hoz közelít.

Noha sok gyermekről nem állapítják meg, hogy tanulási nehézséggel küzd vagy minimális agyi funkciózavarban szenved, a tanárok arra panaszkodnak, hogy majdnem minden tanítványuk gyengébb értelmi képességgel rendelkezik, és rövidebb ideig tud figyelni, mint az 1960-as években iskolába járó diákok. Az egyik oktató megfigyelte, hogy ha feladatot ad, sokan majdnem azonnal elfelejtik, még a többszöri ismétlés után is. "Nézelődnek, fészkelődnek és firkálnak." Egy másik tanár arról panaszkodik, hogy "manapság egyértelműen másként működik a gyermekek agya" Tény, hogy 1964-től kezdődően folyamatosan romlottak az átlagos záróvizsgák szóbeli és matematikai eredményei. A romló eredmények miatt oly gyakran okolt iskola igazgatók megnyugtatására és a helyzet igazságának védelmére a tesztek összeállítói az 1960-as évek óta "nyomják lefelé" teszjeik színvonalát. A mai gyermekek sokkal egyszerűbb teszteket kapnak, mint az évtizedekkel korábban vizsgázó diákok.

Az autizmushoz hasonlóan a minimális agyi funkciózavarról is azt hitték kezdetben, hogy pszichológiai eredetű. De ezek a gyermekek általában olyan tüneteket mutatnak, amelyek idegrendszeri károsodással állnak kapcsolatban: görcsrohamok, önkéntelen izomrángások, remegések, csecsemőkori izomgörcsök, EEG által regisztrált szabálytalanságok, az agy mozgásközpontjának károsodása; a látó- és mozgatóidegek koordinációs zavara és a koponyaidegek bénulása (ami látászavarokat, szembetegségeket, hallászavarokat és beszédhibákat okozhat). Néhány rövid példa, amelyek a minimális agyi funkciózavar idegrendszeri eredetére mutatnak rá:

Harold a második DiPerTe-oltásra éles, átható visítással reagált ("cri encephalique"). Harold most vak.

Kate négy hónapos volt, amikor megkapta a DiPerTe-oltást. 72 órán át visított a fájdalomtól. Ma még mindig vannak görcsrohamai és nem tud beszélni.

Wesley a második DiPerTe-oltás után üveges tekintettel meredt maga elé és görcsrohamai voltak. Azóta még mindig közel 30 rohama van naponta, és maradandó agykárosodást állapítottak meg nála.

Judynak először a második DiPerTe-oltás után egy héttel volt grand mal típusú epilepsziás rohama. Jelenleg nagyon rövid ideig tud figyelni, és hajlamos arra, hogy felcserélje a betűket, és visszafelé írjon.

Ralph az első három DiPerTe-oltására kitartó sírással és 400C-os lázzal reagált. Ma problémák vannak a látásával, és nem tud helyesen írni, olvasni.

Négy nappal azután, hogy Cassidy megkapta a kanyaró oltást, halálosan betegnek látszott, és egy görcsrohamot követően összeesett. Azóta a testi-szellemi fejlődését tekintve visszamaradott.

 

Hozzászólások

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.